Az ingával való munka nem a kevesek privilégiuma, nem a kiválasztottak tudománya, hanem egyszerű energetikai módszer, amit bárki megtanulhat és alkalmazhat.
Hogy sokan kételkednek benne? Igen.
Egészen addig, amíg maguk is ki nem próbálják
.
Az emberek 90 % – nak van radiesztétikai érzékenysége.
Gyakorlással bárki megpróbálhatja.
Fontos, hogy az ingát csak a tulajdonosa használhatja, ha más is megérinti vízsugár alatt meg kell tisztítani!
Az ingázás legegyszerűbb formája a polaritás-vizsgálat.
Minden élőlény és élettelen dolog bizonyos energiatérrel, aurával rendelkezik.
Az aurák mérete néhány centimétertől több méteresig terjedhet.
Ha két energiatér összeér, azaz találkozik, hatással vannak egymásra: felerősítik egymást (pozitív), lecsökken az aurájuk (negatív), vagy nem történik semmi (semleges).
Mikor az ingázó az ingáját a vizsgálandó tárgy fölé helyezi, az aurája megnő (pozitív), lecsökken (negatív), vagy változatlan marad (semleges).
A mért adatok csak a mérő személyére nézve érvényesek, ha valaki más méri ugyanazt a tárgyat, lehetséges, hogy más lesz az eredmény.
A zsinórt fogjuk hüvelyk- és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak!
A jobbkezesek az ingát vegyék jobb kezükbe, a balkezesek bal kezükbe, vagyis abba a kezükbe, amelyiket többnyire használják!
A csukló a könyökhöz viszonyítva legyen egy kicsit lejjebb!
Közben ne feszítsük meg izmainkat!
Kezdetben a kéz könnyen elfárad, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk az asztalon
Egy dolgot azonban tilos: ingázás közben tenni, bármennyire nehéznek érezzük is az ingát, sohasem szabad a másik kezünkkel segíteni azt a kezet, amelyikben az ingát tartjuk.
Ezáltal ugyanis „rövidzárlat” keletkezik, hiszen a két kéz töltése ellentétes, és az inga nem mozdul meg.
Ezzel az egyszerű módszerrel bárki meg tudja állapítani, hogy például milyen élelem, szín, ékszer, ruha stb. hasznos neki (pozitív), vagy mitől kell óvakodnia (negatív).
Ha elsőre nem mozdul meg, ne keseredjünk el, próbáljuk újra.
Amikor már jól mozog az ingánk, rátérhetünk a következő szakaszra.
Magunkban felszólítjuk ingánkat, hogy mutassa meg a pozitív, a negatív és a semleges mozgást.
Ezt több napig gyakoroljuk, és ha az eredmény mindig ugyanaz, akkor következhet az „éles bevetés”.
Az inga anyaga
Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből – rézből, vasból – készült ingák, de van, aki az ezüst, vagy arany Ingára esküszik.
A radiesztéták egy része szívesen alkalmazza a borostyánkőből és az üvegből készült ingát.
Megjegyzem, hogy a keverékanyagból előállított inga átviteli képessége sokkal gyengébb, mint az egynemű anyagból készült ingáé.
De vajon miért fontos az inga anyaga? Mint tudjuk, az emberi szervezetek különböznek egymástól.
Egyesek jobban reagálnak a rézre, míg mások mondjuk a borostyánkőre, az ezüstre vagy más anyagokra.
Az inga csupán segédeszköz.
Az agy és a test az a különleges, finom és érzékeny műszer, ami a különböző változásokat érzékeli, rögzíti.
Az inga csak jelzi az információkat, nem jósol.
Ha az ingát sorban az ujjaink fölé tartjuk, megfigyelhetjük, hogy mindegyik ujjunk felett más irányban mozdul ki.
Ha például a bal hüvelykujjunk felett az óramutató járásával azonos irányban forog, akkor a mutatóujjunk felett biztosan ellentétes irányban mozdul ki.
Ez végül is azt jelenti, hogy mindegyik ujjunk más pólusú.
Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is eltérő a pólusuk.
Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk.
Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív tö1tésű ingára van szüksége.
Ezért mindenkinek saját ingájának kell lennie, amelyet kölcsön adni tilos!
Az ingával sohasem szabad agresszíven viselkedni, nem szabad válaszadásra kényszeríteni, és a választ kierőszakolni tőle!
S nem szabad tréfálni sem vele!
A buta és értelmetlen kérdésekre ugyanolyan stílusú válaszokat kapunk.
De az is előfordulhat, hogy aznap többé nem működik az inga.
Sohase felejtsük el: az inga nem játék, és vele szemben mindig komolyan kell viselkednünk!