Atlantisz

Ez az A HELY, ami engem mindig is érdekelt.
Titokzatos, misztikus és a kristályok körül forgott az élet.
Atlantisz (ókori görög: Ἀτλαντὶς νῆσος, „Atlasz szigete”) a neve annak a legendás szigetnek, illetve kontinensnek, amely Platón szerint egy természeti katasztrófa következtében süllyedt el.
Atlantisz elsüllyedt – úgy mondják – egy özönvíz miatt, de a bibliai özönvíz is akkor következett be, amikor az emberek szívében elhatalmasodott a gonoszság, a birtoklási vágy.
Aki azonban képes saját életéből, szívéből kiengedni az önzést, a birtoklási vágyat, a féltékenységet, annak egyszerűen van ideje a bölcsességgel foglalkozni.
Atlantisz példáján ezt tanítja azóta is minden ezoterikus tanítás.
Sok teória született erről, és sok helyen keresték nyomait. Soha nem kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (kb. Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban.
Platón görög filozófus leírása Atlantisz tündökléséről és bukásáról közel 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött.
Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis Ázsia és Líbia együttvéve.
Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt.
Kb. 9000 évvel Szolón (Kr. e. kb. 640-559) előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.
Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger…
Platón meséje Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte.
Az ükapa Szolón elbeszéléséből ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta.
Bármily furcsa, e titokzatos földrészről leírás maradt ránk Platónnak köszönhetően, aki Szolóntól és a papoktól hallott Atlantiszról.
Egy réges régi háborút elbeszélve ismerhetjük meg a szigetet.
„… Akkoriban, a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek, egy sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia (Afrika) együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről, pedig a túloldalon fekvő egész világrészre… Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom létezett, mely nemcsak az egész szigeten uralkodott, hanem sok más kisebb szigeten, és azon szárazföld egyes részein is. Hatalma ezen kívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig… Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt… Atlantisz szigete elmerült a tengerben.”
Platón híressé vált szavai ezek, melyet a Timaiosz néven ismert írásában vetett papírra.
Az atlantisziak egyik legősibb kolóniája Egyiptomban volt, melynek kultúrája kezdetben megegyezett az atlantisziéval.
9000 évvel korábban háború tört ki a Heraklész oszlopain kívül és belül lakó valamennyi ember között.
Platón városával az élen küzdöttek Atlantisz királyaival.
E sziget Afrika és Kisázsia területénél nagyobb volt, földrengések folytán süllyedt el, és Platón idején áthatolhatatlan iszaptömegként akadályozta a tengerre indulókat.
Az atlantisziak neveit először az egyiptomiak fordították le saját nyelvükre, Szolón onnan fordította görögre, jelentésük szerint, ezért viselnek az atlantiszi emberek görög neveket.
Jégkorszak
Egy kétezer éves jégkorszak lehetővé tette, hogy a Föld pihenjen, méregtelenítse magát, tisztuljon, és így a Föld rezgésszintje emelkedni tudott. Az intergalaktikus tanács ez alatt tervezte Atlantisz ötödik és egyben utolsó kísérletét, és vezette be az Arany Korszakot, a legdicsőségesebb és legszentebb korszakot, amiben a mi bolygónk valaha is élt.
A Nagy Kristály
                                                  
Egy óriási hegyikristály díszítette Poszeidon Templomát, ami egy intergalaktikus kapuként szolgált.
Egyúttal központi áramgenerátor is volt.
Tiszta, és ártalmatlan energiát szállított, és Atlantisz szellemi internet-szolgáltató központjaként funkcionált.
Ma ez a nagy kristály a Bermuda- háromszög közepén fekszik.
Főpapok
Atlantiszban mindig hat főpap és ugyanennyi főpapnő volt – különösen fejlett kozmikus lények, akik utasításaikat közvetlenül az intergalaktikus tanácstól kapták.
Mindegyikük felelős volt a tizenkét régió egyikéért.
Vezető egyéniségek voltak, akik teljesen önzetlenül tevékenykedtek a nép jólétéért.
Vezették a fontos szertartásokat és belemerítették az embereket a tiszta, magas frekvenciájú fénybe.
Energiával teli tartályok
Atlantisz utolsó kísérlete során az idősebb papok létrehoztak magas frekvenciájú energiával teli tartályokat, amelyek minden embernek rendelkezésére álltak.
Ennek a segítségével tudták fokozni vitalitásukat, és formába önteni látomásaikat.
Később az Ibolya Láng is az atlantisziak rendelkezésére állt, amit vizualizálhattak vagy előhívhattak, hogy a negativitást átalakítsa, különösen a kapcsolatokban.
A víz
Atlantisz lakói tökéletesen ismerték a víz csodálatos tulajdonságait, és tudták, hogy ez, mint kozmikus tisztítószer az embereket sejtszinten megszabadítja salakjaiktól.
Megértették, hogy folyó víz által kedélyeik lecsillapodnak, és megkönnyítik saját spirituális és érzékfeletti képességeik elérését.
Akkoriban minden templomban kutat helyeztek el, és elmentek ehhez, amikor csak tudtak.
Úsztak vagy pihentek a tavaknál.
Mindenekelőtt azt élvezték, hogy csöndes szemlélődésükben ülhettek, és hallgathatták a víz folyását.
Természet
Az Aranykorban Atlantisz lakói nagyra becsülték a természetet, mert megértették, hogy mindenki egy és ugyanazon forrás része.
Állatok és emberek nem féltek egymástól.
A növények gazdag termést hoztak, és minden teremtmény készséges volt, és szeretettel adta magából mindazt, amit csak tudott.
Felfogták, hogy az Élet minden egyes formája istenien egyedi, ezért semmikor sem avatkoztak bele a genetikai törvénybe.
 Megvilágosodás
Atlantisz Aranykorában minden ember megvilágosodott lény volt.
Ezt az isteni állapotot azáltal érték el, hogy derűs, elmélkedő életet éltek, és minden embertársukat és a Földanyát megbecsülték, és tiszteletben tartották.
Magas rezgésükkel meg tudták magukat védeni, abban a pillanatban, amiben éltek, szeretetet sugároztak és mindent, amijük volt, nagy becsben tartották.
A pozitív beállítottságuk és bizalmuk az élet folyamában, az állandó kapcsolat az istenséggel, és az, hogy nem voltak kételyeik, kétségeik,  mindez abból adódott, hogy mindenki az univerzális egység része volt.
Tizenkét csakra
Arany Atlantiszban minden embernek 12 csakrája és 12 aktív DNS- szála volt.
Amikor Atlantisz rezgésszáma csökkent, 5 csakra felmondta a szolgálatot.
Ennek következtében inaktívvá vált az a 10 DNS- szál, amely az emberek magasan fejlett spirituális és természetfeletti képességeit tartalmazták. A  mai kor embereinek az a feladata, hogy csakráit és az egész DNS-potenciált újra működésbe hozza.
Technológia
Atlantisz lakóinak olyan komputertechnológia állt rendelkezésükre, amilyet mi legmerészebb álmainkban sem tudnánk elképzelni.
Nagy gyorsaságú szállítórendszerek, fűtőberendezések, világítás, és az összes építészet egy hanggal és szellemi energiával kombinált kristálytechnológián alapult.
A teljes nagy kontinenst egy kristálypiramisokból álló kupolaszerű háló védte, és az energiáról is ez gondoskodott.
És ez teljesen kockázatmentes volt, és egyáltalán nem bocsátott ki fosszilis égéstermékeket.
Akkoriban lehetségessé tették nekünk a spirituális hierarchia, hogy egy olyan magasan fejlett technológiát alkossunk, aminek a segítségével több időnk maradt a pihenésre és az elmélkedésre.
Uralom az elme fölött
Az atlantisziak gyermekkoruktól tanulták uralni az elméjüket.
Ennek eredményeként képesek voltak a gondolataikat egy erős energiaáramlássá sűríteni, amivel tárgyakat mozgattak, kristályokat programoztak és további más célokat valósítottak meg.
Ez a képesség kizárólag a jó célok érdekeit szolgálta a boldog napokban.
A magasan fejlett mágusok esetében feltételezhető volt, hogy testi folyamataikat irányítani tudták, például a testhőmérsékletüket, vércukorszintjüket és az anyagcseréjüket.
Az energiamezőjüket úgy tudták uralni, hogy képesek voltak a levegőben közlekedni, egyidejűleg két helyen is megjelenni, és láthatatlanná válni.
Delfinek
A delfinek egykor a Szíriusz bolygóról jöttek azért, hogy oktassák az embereket a Földön.
A delfinek bölcsek voltak, akik többek között hozzájárultak ahhoz, hogy a tengerek rezgésszintje magas legyen.
Atlantiszban telepatikus úton vezették az embereket, technikai tudást és életbölcsességet adtak át, miközben együtt úsztak velük.
Ez még ma is így van, gyógyítást és örömöt ajándékoznak nekünk.
Támogatnak minket abban, hogy lelkünk valódi energiájával kapcsolatba kerüljünk.
 A bukás után Atlantisz nagyhatalmú angyalai delfinalakot öltöttek.
Ezek az angyaldelfinek ma is keresik a tiszta, nyitott embereket, akikkel együtt tudnának dolgozni
Csend
Csak csendben, valódi alázattal tudunk a Mindenséggel összeköttetésbe kerülni.
Arany Atlantisz lakói, akik közül mindenki megvilágosult lény volt, tisztában voltak ezzel.
Nyugodt, kipihent, teljes életet éltek, és a Legmagasabbal mindig kapcsolatban voltak.
Akkoriban  telepatikusan kommunikáltak egymással, keveset beszéltek.
Nem voltak hangos autók, repülők vagy gépek, amilyeneket ma mi ismerünk, és a Földön nyugalom és csendes szemlélődés uralkodott.
 A természet támogatta az Istennel való kommunikációt.
Csendes elmélkedés
Arany Atlantiszban az emberek gyakran tartózkodtak a szabadban és sok időt töltöttek csendes elmélkedésben, szemlélődésben.
Ez tette lehetővé, hogy kiegyensúlyozottak maradjanak, és fenntartsák a kapcsolatot belső békéjükkel és lelkük bölcsességével.
Ez teremtette meg a feltételt ahhoz, hogy fenntartsák az Univerzumhoz és az embertársaikhoz fűződő kapcsolataikat.
Ebben az időben az angyalok, az egyszarvúak és a természet szellemei egymással nyíltan és szabadon tudtak kommunikálni és tisztaságukat, vezetésüket és ihletüket ajándékozták egymásnak.
A Csendben fogadták be a kozmikus fényt, ami megvilágította őket.
Nevelés
Atlantisz aranykorában a gyermekek auráját különleges képességű papok vizsgálták meg annak érdekében, hogy tudásukat képességük szerint irányítsák .
A Tudás Templomai békés, nyugodt hely voltak, ahol szép zene szólt, hogy a gyerekek el tudjanak lazulni.
Az itt levő színek segítségével aktiválták a gyerekek jobb agyféltekéjét.
A papok telepatikus úton adták át nekik a szellemi tudást.
A tanítás másik módja az volt, hogy a nagy tudású papok és táltosok a beprogramozott kristályokat a gyerekek harmadik szeméhez tették, és így közvetlenül táplálták be az információkat.
Telepátia
                                      
Az atlantiszi Aranykorban az emberek igen keveset beszéltek, mert fejlett telepatikus képességgel rendelkeztek, és nagy távolságokban is jól megértették egymást.
Mivel mindenki képes volt arra, hogy egymás gondolatait olvassa, vigyáztak arra, hogy gondolataik mindig tiszták és rendezettek legyenek és csak pozitív üzeneteket, és képeket adjanak át.
A tanító papok is telepatikus úton tanították diákjaikat.
A kristályok gondolati úton lettek beprogramozva.
Egyszarvú
Az Aranykorban az egyszarvúak járultak hozzá ahhoz, hogy az atlantisziak tisztaságát és isteni ártatlanságát megóvják.
A hetedik dimenzió hófehér, felemelkedett lovainak harmadik szeméből áradt egy csodálatos fény, ami mint egy spirálformájú szarvként működött, és ezt mint egy tiszta energianyalábot az emberekre irányították.
Napjainkban az egyszarvúak visszatérnek. Megérintenek bennünket a méltóságukkal, szeretetükkel, szépségükkel, kecsességükkel és gyógyító erejükkel, hogy a bolygónk felemelkedésénél segítségünkre legyen.
Jelen
Az Aranykorban az emberek mindig a pillanat örömére koncentráltak.
Mindig a Most-ban éltek.
Még  lehetőségük sem volt arra, hogy valamit múlt időben vagy jövő időben fejezzenek ki.
Minden érzésük és gondolataik ahhoz járultak hozzá, hogy megteremtsék a Holnapot.
Atlantisz lakói ezzel megteremtették saját jó és boldog jövőjüket.
És mivel érzelmileg mindig jelen voltak egymásnak, mindenki egyedinek, fontosnak, különlegesnek érezhette magát.
Pozitivitás
Atlantisz Aranykorában nem voltak negatív szavak. Semmi, ami ellenállást fejezett volna ki, mint például „de”, „soha”, vagy „nem megy”.
Ezáltal semmi sem akadályozta az élet folyását.
A
 szókincs is kizárólag pozitív szavakból és fogalmakból állt, és az embereknek csak hasznos ötleteik és gondolataik voltak.
Állandóan megerősítették a pillanat boldogságát és az elégedettség érzését.
Mivel a szellemi törvényeket követték, csak pozitív és jó dolgokat vonzottak magukhoz.
Elégedettség
Atlantisz aranykorában minden ember egyformán elismert volt.
Mindenki boldog volt, azok lehettek, akik szerettek volna lenni, mély benső békéjük volt és jól érezték magukat a bőrükben.
Mindenki segített mindenkinek egymás tehetségét kibontakoztatni, hogy mindenki azt tehesse, ami örömöt szerez neki.
Ez vezetett az igazi elégedettséghez. És emiatt, hogy önzetlenül csak a közösségért éltek, az emberekbe megelégedés költözött, ami abban jelent meg, hogy látomásaikra bízták magukat és egójukat kizárták.
Együttműködés
Atlantisz Aranykorában teljes együttműködés uralkodott a legnagyobb jó jegyében azzal az eredménnyel, hogy mindent megőriztek, és lelkileg is teljesek voltak.
Az emberek mindent testvériesen osztottak szét, és mindenből, amijük volt, közösen profitáltak –  a termékeikből, a tehetségükből, a készségekből és a munkájuk eredményéből.
Mindez teljes szeretettel állt az egész közösség rendelkezésre.
Pénz nem létezett.
Mivel minden család csak annyit vett el, amennyire szüksége volt, ezért mindig elég volt mindenkinek, és mindenkinek az lehetett az érzése, hogy bőségben éltek.
Kristálykoponya
                                               Amazingcrystal_
Atlantisz aranykorában, egy olyan különleges technológia segítségével, amit ma el sem tudunk képzelni,  létrehoztak 13 eredeti méretű kvarckoponyát. 12 kristálykoponyába a 12 törzs vezetője beprogramozta saját történelmét, tudását, bölcsességét.
A 13. egy magas rezgésű ametisztkoponya volt, ami minden információt tartalmazott, amivel akkoriban Atlantiszban rendelkeztek.
Materiálisan ezek a koponyák jelenleg nem léteznek.
Ha az emberiség eléri megint a megfelelő rezgés szintet, újra anyagi formát öltenek, hogy Atlantisz energiái feléledjenek.
Ellazulás
Testünk minden egyes sejtje tartalmazza tökéletes egészség, boldogság és spirituális sorsuk lenyomatát, valamint a szellemi és természetfeletti képességünk teljes potenciálját.
Mindenképpen teljesen kipihentnek, lazának kell lenni, hogy teljes lényünk kibontakozhasson.
Arany Atlantiszban a teljes ellazulás állapota uralkodott, melyben az emberek az élet folyamával összeköttetésben éltek.
Ebben rejlett az oka annak, hogy miért is voltak olyan egészségesek, elégedettek, sugárzóak és bölcsek, és rendelkeztek annyira bámulatos erőkkel és képességekkel.
Tisztánlátás
Atlantisz aranykorában az emberek tisztánlátók voltak, mivel a harmadik szemük nyitva volt.
Észlelték a Láthatatlanok Birodalmát, az angyalokat, az egyszarvúakat és a természet szellemeit is, és kommunikáltak az állatokkal és a növényekkel. Mindenki látta az aurákat, intuíciójuk igen kifinomult volt.
Érzékelték egymás érzéseit, energiáit, együtt érzőek, segítőkészek voltak egymás iránt és gondoskodtak egymásról.
És volt még egy további hatás: mivel nem voltak titkaik, minden ember nyitott, őszinte és becsületes volt.
A Szfinx
Poszeidon templomának keleti kapuját egy óriási szfinx őrizte.
Ő a tisztaság szimbóluma volt, és ő őrizte az Akasha krónikát, az univerzum történetét.
Ez azonban kizárólag csak a nagy papok és papnők számára volt hozzáférhető.
A későbbi megfelelője az egyiptomi szfinx.
Amennyiben mi szeretetben, harmóniában élünk együtt, a szfinx befolyását tudjuk növelni.
                                                    
Platón leírása Atlantiszról
Az istenek sorsot húzva döntötték el, hogy melyik vidék melyik istené legyen. Atlantisz szigetét Poszeidon nyerte. Szentélyeket, áldozatokat rendezett be magának, csakúgy, mint a többiek. Halandó nőtől származó ivadékait telepítette a szigetre. “ A szigetnek ez a tája ilyen volt: a tenger felől, a sziget közepe táján egy síkság terült el, a hagyomány szerint a legszebb minden síkság közt, s a legtermékenyebb. Továbbhaladva a sziget belseje felé, a síkság közelében, körülbelül ötvenstadionnyi (1 stadion=184m) távolságban emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt a földből születtek: Euénor volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Mikor a lány már férjhez meendő volt, meghalt anyja-apja, Poszeidón pedig szerelemre gyúlva iránta egyesült vele, és azt a dombot, melyen a leány lakott, jól körülkerítette és körös-körül megerősítette. Felváltva kisebb-nagyobb tenger és földgyűrűket vont ugyanis egymás körül: kettőt földből, hármat tengerből – mintha körzővel csinálta volna a sziget közepétől kiindulva, mindenféle egyenlő távolságban, úgyhogy a terület megközelíthetetlenné vált emberek számára, mert hajó és hajózás akkor még nem volt. A közepén fekvő szigetet, isten lévén, könnyen berendezte és felékesítette, két forrásvizet fakasztva a föld alól, egy hideget s egy meleget, s mindenféle terményt is bőségesen sarjasztott a földből. Fiúgyermekből öt ikerpárt nemzett és nevelt fel, és az egész Atlantiszt tíz részre osztva, a legidősebb párból az elsőszülöttnek adta anyja, Kleitó lakhelyét és a körülötte fekvő tájékot – ez volt a legnagyobb és a legjobb rész. Őt a többiek királyává tette, de a többit is uralkodóvá tette, hiszen mindegyiknek sok ember fölötti uralmat és nagy kiterjedésű földet juttatott. Nevet is adott mindegyiküknek, a legidősebbnek, a királynak azt, amelyről az egész sziget és tenger elneveztetett- tudni illik az Atlanti-tenger,- mert Atlasz volt a neve. Utána született ikerfivérének, aki a sziget szélét nyerte osztályrészül Heraklész oszlopaitól addig a földig, melyet azon a vidéken ma gadeirainak hívnak, görögül az Eumélosz, az ottani nyelven a Gadeirosz nevet adta, s róla nevezték el a vidéket is. A második párból az egyiket Amphérésznek, a másiknak Euaimonnak nevezték el; a harmadikból az előbb születettnek a Mnészeusz, az utóbbinak az Autokhton nevet adta; a negyedik párból az idosebbet Elasziposznak, az ifjabbat Mésztornak nevezte el; végül az ötödik párban az idősebbiknek az Azaész, a fiatalabbnak a Diaprepész nevet adta. Mindezek maguk is és utódaik is nemzedéken át lakoztak ott, uralkodván a tenger és sok más szigetén is, Egyiptomig és Türrhéniáig.
Atlasztól szépszámú és egyéb tagjaiban is tekintélyes nemzedék származott. Király mindig a legidősebb volt, aki ivadékai közül ismét a legidősebbnek adta át az uralkodást, s így őrizték meg a királyi méltóságot sok nemzedéken át. Gazdagságot is szereztek akkorát, amekkora királyi családban sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz egykönnyen, s el voltak látva mindennel, amit csak a városban és az ország más részén szükséges volt megszerezniük. Mert sok minden jött be hozzájuk uralmuk következtében kívülről, de a legtöbb dolgot, ami az élet fenntartásához szükséges, maga a sziget megadta; először is, ami szilárd és olvadékony ércet csak előtár a bányászat, köztük olyat is, aminek ugyan ma csak a neve van meg, de akkor a puszta névnél több volt, tudniillik az oreikhalkoszt, melyet a sziget sok helyén bányásztak a földből, s mely az akkori fémek között-az aranyat kivéve- a legbecsesebb volt. Továbbá, amit csak erdő az ácsok munkájához adhat, gazdagon adott mindent, s bőségesen táplálta az állatokat; a házi és vadállatokat. Ezért elefánt is nagy számmal volt a szigeten; mert legelő nemcsak azoknak az állatoknak jutott bőven melyek a mocsarakban, a tavakban, a folyókban vagy a hegyeken, vagy a síkságokon élnek, hanem ugyanígy ennek is, amely természettől a legnagyobb és legfalánkabb. Ezenkívül ami jó illatút csak terem ma is a föld, gyökeret, füvet, fát, nedveket, szivárogjanak bár virágokból vagy gyümölcsökből, azt ott is megteremtette és dúsan növelte. De hozott gyümölcsöt és száraz gyümölcsöt is, amely táplálékul szolgál, és mindazt, amit a kenyér mellett fogyasztunk, s amit közös néven zöldségnek nevezünk: és azt a fán termő gyümölcsöt, mely italt, ételt, olajat ad ( talán a kókusz) ; és a gyümölcsfának azt a nehezen megőrizhető gyümölcsét (bizonnyal az almát) , amely játékul és gyönyörűségünkre szolgál, és mindazt, amit a tele gyomor serkentésére étkezés után bágyadtság jóleső ellenszeréül adunk – mindezeket a napfényben fürdő sziget csodaszép példányokban és határtalan tömegben teremte.
Mindezt megkapva a földtől, templomokat, királyi palotákat, kikötőket, hajógyárakat építettek, s az egész országot a következő módon rendezték be. Először is áthidalták azokat a tengergyűrűket, amelyek a régi anyaváros körül voltak, hogy utat csináljanak kifelé és a királyi palota felé. A királyi palotát mindjárt kezdetben istenüknek és őseiknek ezen a letelepülési helyén építették fel, s egyik nemzedék a másiktól átvéve, a már meglevő pompát tovább díszítve, lehetőleg mindig felülmúlta elődjét, míg csak a palotát – nagysága és a mű szépsége tekintetében . bámulatossá nem tették. Ástak ugyanis a tengertől legkülső gyűrűig egy csatornát, mely három plethron széles, száz láb mély, ötven stadion hosszú volt, és lehetővé tették a hajózást a tengertől odáig – mint valami kikötobe, – kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is befuthassanak. De ez még nem minden. Átvágták a tengergyűrűket elválasztó földgyűrűket is a hidak közelében, annyira, hogy egy háromsor-evezősnek átjárója legyen egyikből a másikra, de be is födték ezeket az átjárókat, úgyhogy ezek alatt az áthidalások alatt lehetett hajózni, mert e földgyűrűk oldalfalai elég magasan kiemelkedtek a tengerből. A legnagyobb vízgyűrű, melybe a tenger vizét bevezették, három stadion széles volt, a következő földgyűrű vele egyenlő; a második gyűrűpárnak a vizes gyűrűje két stadion széles, a száraz pedig ismét ezzel egyenlő volt; végül a középen elterülő sziget körüli vízgyűrű egy stadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt stadion volt az átmérője. A szigetet, a gyűrűket és a hidat, mely egyplethronnyi széles volt, körös-körül teljesen körülvették kőfallal, a hidakon pedig bástyatornyokat és kapukat emeltek mindenütt, ahol a tenger áthatott.
A szükséges követ pedig a középső sziget széléről, körös-körül s a külsőés belső gyűrű mélyéből fejtették, részben feketét, részben pirosat. A kőfejtéssel két üreget vájtak a hajók számára, melyeket maga a szikla fedett be. Az épületek részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették őket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét mint valami kenőccsel, bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van. A királyi palotát a fellegvárban a következőképpen rendezték be. Középen Kleitónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elől, s aranykerítéssel volt körülvéve. Ez volt az a hely, ahol hajdan Poszeidón és Kleitó nemzette, és világra hozta a tíz uralkodó nemzetséget.
Itt rótták le – áldozatul e tíz ősnek – minden évben mind a tíz országrészből és évszakok első terményeit. Magának Poszeidónnak a temploma egy stadion hosszú, három plethron széles, s ennek megfelelő magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot távolról teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak. Ami pedig a belsejét illeti, az elefántcsont tető arannyal, ezüsttel, és oreikhalkosszal volt díszítve, a falakat, oszlopokat és a padlózatot pedig teljes egészében oreikhalkosszal burkolták. Aranyszobrokat állítottak fel a templomban: az istent, amint kocsijára áll és hat szárnyas lovát hajtja, s ő maga oly nagy, hogy feje tetejével a tetőt érinti, körülötte pedig száz Néréisz delfineken – mert az akkoriak szerint ennyien vannak. Ezen kívül azonban még sok más szobor is volt ott, mint magánemberek fogadalmi ajándéka. Kívül, a templom körül tíz király feleségeinek és összes leszármazottainak aranyszobra állt, és magánembereknek és a királyoknak sok más nagy fogadalmi ajándéka a városból és a külső területekről, amelyek fölött e királyok uralkodtak. Az oltár nagyságban e berendezésnek megfelelő volt, éppen úgy a királyi palota: illett a birodalom nagyságához s illett a templom díszes voltához.
A hideg, illetve a meleg vizű forrást, pedig, melyek bőséges ki meríthetetlen, vize kellemessége és kiváló minősége folytán csodálatosan alkalmas volt, úgy használták fel, hogy épületeket emeltek köréjük, s a víz jellegének megfelelően fákat ültettek. Körös-körül medencéket helyeztek el, egyrészt nyitottakat, a szabad ég alatt, másrészt – a meleg fürdők számára – fedett, téli medencéket; külön a királyi családnak, külön a magánembereknek; külön a nőknek, ismét külön a lovaknak s egyéb igavonó állatoknak, mindegyiket ellátva a megfelelő berendezéssel. Az elfolyó vizet részben Poszeidón ligetébe vezették, melynek sokféle fája a föld kitűnősége folytán csodálatosan szép és magas volt, részben a külső övezetekbe, a hidakon elhelyezett vezetékek segítségével.
Itt sok istennek sok templomot meg számos kertet és testgyakorló helyet emeltek, részben csak emberek számára, részben lovas gyakorlatok részére, külön mindegyik szigetgyűrűn: egyébként a nagyobb sziget közepén is volt egy-egy stadion széles elkülönített ló futtató pálya, mely hosszában körülhúzódott az egész gyűrűn, és itt tartották a kocsiversenyeket. Körülötte mindkét oldalon a testőrök nagyobb részének laktanyái voltak: a megbízhatóbbakra a fellegvárhoz közelebb eső kisebbik gyűrűn bízták az őrködést, végül azoknak, akik kitűntek hűségekkel, a fellegváron felül a királyi család közelében adtak lakást. A hajótárolók tele voltak három sorevezős hajókkal és a hozzájuk szükséges felszereléssel, s minden kellően készenlétben állt. A királyi palota körüli városrész tehát így volt elrendezve; ha pedig az ember áthaladt a három külső kikötőn, egy falat talált maga előtt, mely a tengertől kezdve körben haladt, s mindenütt ötvenstadionnyira volt a legnagyobb gyűrűtől és a kikötőtől, és ott zárult össze, ahol a csatornának a tenger felöli torkolata volt. Mindez sok, sűrűn egymás mellett fekvő lakástól volt népes, a csatorna és a legnagyobb kikötő, pedig csak úgy nyüzsgött a mindenünnen érkező hajóktól és kereskedőktől, a kikötő éjjel-nappal mindenféle nyelvű beszédtől és százféle lármától volt hangos. A városra és a régi településre vonatkozó dolgokat tehát elsoroltam, körülbelül úgy, ahogy a papok Szolónnak elmondták.
Próbáljuk meg most már emlékezetünkbe idézni, hogy az ország többi részének milyenek voltak a természeti adottságai, és milyen volt a kormányzása. Először is az egész terület – mint mondják – nagy magasságban feküdt és meredeken emelkedett ki a tengerből: a város körüli része teljesen sík, s ahogy körülvette a várost, úgy vették körül körben a hegyek, melyek lenyúltak egész a tengerig. A síkság egyenletesen sima felszínű volt, s egészében véve hosszúkás alakú, egyik oldala háromezer stadion, a másik, a tenger felől felfelé húzódó oldala, pedig középen kétezer stadion. Ez a terület az egész sziget déli oldalán feküdt, s védve volt az északi széltől. A körülötte emelkedő hegyeket, pedig úgy dicsérik, hogy sok népes falu volt bennük, meg folyók, tavak és rétek, elegendő táplálékul minden házi- és vadállatnak, temérdek erdő, változatos fajták, bármely munkára és mindenféle célra bőséges mennyiségben.
Mármost ez a síkság a természet munkája és sok király gondoskodása folytán hosszú idők során a következőképpen alakult. A természet hosszúkás négyszög alakúra formálta oldalai többnyire egyenletesek voltak, ahol pedig valami fogyatékosságot mutattak, körös-körül árkot ásva kiegyenesítették őket. Az árok mélysége, szélessége, hossza – bizony szinte hihetetlen kimondani is, hogy emberi kéz a többi munkateljesítményen felül ekkorát tudott alkotni, de amit hallottunk, el kell mondanunk, – tehát mondom, a mélysége ameddig leástak, egy plethron, a szélessége mindenütt egy stadion; minthogy pedig az egész síkságot körülvette, hossza ezer stadion volt. Ez az árok fogta fel a hegyekről leömlő vizeket, és körülvéve a síkságot, és a várost mindkétfelől érintve, betorkolt a tengerbe. Felső (a hegyek felé eső) oldalából vagy százlábnyi széles, egyenes csatornákat vágtak a síkságon keresztül, melyek ismét az árokba, de a tenger felöli részbe torkoltak, ezek egymástól százstadionnyira voltak. Rajtuk keresztül szállították hajón a hegyekből a városba a fát s a többi terményt is úgy, hogy egyik csatornából a másikba összekötő csatornákat vágtak keresztben, szintúgy a városhoz is.
Évenként kétszer arattak, télen Zeusz esőit használták fel, nyáron, pedig a földből felbukkanó forrásvizeket vezették a földekre a csatornákból. Ami a népességet illeti, el volt rendelve, hogy a síkságon lakó harcképes férfiak közül telkenként állítsanak egy vezetőt, egy-egy telek nagysága tízszer tíz stadion volt, telek, pedig összesen hatvanezer. Azt mondják, hogy a hegyekben, s az ország többi részén számtalan sok ember élt, s ezek mind vidékek és falvak szerint ezekhez a telkekhez, ezek alá a vezetők alá voltak beosztva.
A törvény úgy rendelkezett, hogy háború esetén minden vezető egy harc szekér kiállításának hatodrészéről gondoskodjon, összesen tehát tízezer szekérről, állítson ki két lovat és lovast, egy pár lovat kocsi nélkül, hozzá egy kocsist, továbbá két nehézfegyverzetű katonát, két-két íjászt, és parittyást, három-három könnyűfegyverzetű katonát kő- és dárdadobásra, végül négy hajóst ez ezerkétszáz hajó ellátására. A királyi város hadügyét így szervezték meg, a többi kilenc területét másképp, amit hosszú volna elsorolni. A hatóságokat és méltóságokat eleve a következőképpen szervezték meg. A maga osztályrészében, a maga városában a tíz király mindegyike ura volt az embereknek és nagyrészt a törvények is: büntethette, kivégeztethette, akit csak akart. A királyoknak egymás közötti hatalmi viszonyát és érintkezését Poszeidón rendelkezései szabták meg, melyeket a hagyomány és egy, ősöktől oreikhalkosz oszlopra vésett felirat őrzött, amely a sziget közepén, Poszeidón templomában állt. Ide minden ötödik, illetve hatodik évben összegyűltek (hogy mind a páros, mind a páratlan számnak megadják a magáét) tanácskoztak a közügyekről és megvizsgálták, nem lépte-e át valamelyikük a hatáskörét. Ha ilyenre akadtak, törvényt ültek. A törvénykezésre készülve előbb a következő biztosítékot adták egymásnak.
Posszeidón ligetében bikák legelésztek szabadon. A tizek egyedül maradva könyörögtek istenükhöz, hogy a neki kedves állatot foghassák meg, majd vaseszköz nélkül, fával és hálóval vadászni kezdtek a bikákra, s amelyeket megfogták, azt az oszlophoz vezették, s a tetejénél, a felirat fölött levágták. Az oszlopon, a törvényen kívül egy esküforma állt, amely súlyos átkot szórt a törvény megszegőire. Mikor szokásaik szerint a bika összes tagját feláldozták, egy vegyítő edényből italt kevertek, és mindegyikükért egy-egy csepp vért hintettek bele. A többi részt tűzbe vetették, de előbb körös-körül megtisztították az oszlopot. Ez után aranycsészékkel merítve a vegyítő edényből és áldozatot loccsantva a tűzbe megesküdtek, hogy az oszlopon álló törvények szerint fognak ítélni és büntetést kiróni, ha valamelyikük korábban áthágta a törvényeket; a jövőt illetően pedig, hogy egyetlen írott rendelkezést sem fognak szándékosan áthágni, nem fognak a törvények ellenére uralkodni, és nem fognak másnak, csak annak, aki atyjuk törvényei szerint uralkodik, engedelmeskedni. Amikor mindegyikük megfogadta ezt a maga és ivadékai nevében, ivott, és a csészét az isten templomának ajándékozta. Ezután a lakomával és egyéb szükséges dolgokkal foglalatoskodtak. Mikor, pedig besötétedett, és az áldozati tűz kialudt, mindnyájan gyönyörű szép sötétkék ruhát öltve leültek a földre, az esküáldozat hamujára, s minden tüzet kioltva a templom körül, éjszaka ítéltek és ítéltettek, ha közülük egyik a másikat törvényszegéssel vádolta. Az ítéleteket, amikor kivilágosodott, aranytáblára írták, s díszköntösükkel együtt elhelyezték a templomban. Az egyes királyok előjogaira vonatkozó sok különleges törvény között a legfontosabbak mégis azok voltak, hogy soha egymás ellen fegyvert nem fognak, hanem inkább mindnyájan segítik egymást, ha közülük valaki valamelyik városban megpróbálná megbuktatni a királyi családot; és hogy, mint elődeik, közösen tanácskoznak háborúról és egyéb ügyekről, az irányítást Atlasz nemzetségére bízva. Halálra azonban a király senkit sem ítélhet rokonai közül, csak ha a tizek több mint fele jónak látja.
Ezt a nagyhatalmat, mely akkor ezen a tájon fennállt, az isten a vidékeink ellen indította, a hagyomány szerint a következő okból. Sok nemzedéken át, amíg az isten (Posszeidón) természete elég erős volt bennük, engedelmeskedtek a törvénynek és jó barátságban éltek a velük rokon, isteni világgal. Páratlan nyugalmat tanúsítottak mind a sors viszontagságaival szemben, mind egymással való érintkezésükben, ezért az erényt kivéve mindent megvetettek, s nem sokat törődtek a múló kincsekkel. Könnyen vették, sőt, mint valami terhet tekintették az aranynak és egyéb javaknak tömegét, s minthogy nem részegedtek meg a gazdagságban való dőzsöléstől, s nem vesztették el önuralmukat, nem is hanyatlottak, hanem józanságukban élesen látták, hogy mindezek a külső javak a kölcsönös szeretet és az erény folytán gyarapodtak, ha ellenben igyekezetük és megbecsülésük a külső javakra irányul, azok is elpusztulnak, s az erény is velük vész. Ennek a gondolkodásmódnak és isteni természetük megmaradásának következtében gyarapodott is minden, amit az előbb felsoroltunk.
De midőn az isteni rész tünedezett bennük, mert gyakran és sok halandó elemmel keveredett, s túlsúlyba kerül az emberi jelleg, nem tudva már jelen javaikat elviselni, elkorcsosultak s éles látású ember szemében bizony hitványnak látszottak, hiszen a legbecsesebb értékeiket elvesztették. Azok szemében persze, akik képtelenek az igazi boldogság felé vezető életet meglátni, épp ekkor tűntek a legszebbnek és legboldogabbnak, amikor már telve voltak igazságtalan kapzsisággal és hatalomvággyal. Az istenek istene, Zeusz, ki törvények szerint uralkodik, minthogy meg tudja látni az ilyesmit, észrevette, hogy egy derék nemzettség ilyen nyomorúságos állapotba jutott, s büntetést akart mérni rájuk, hogy észre térve mértéktartóbbak legyenek. Összehívta hát az összes isteneket, legfenségesebb székhelyükre, amely, a mindenség közepén elhelyezve, lát mindent, ami csak része keletkezésben, és összehívván őket, így szólt hozzájuk…” (A kézirat itt megszakad)
Kövendi Dénes fordítása – Platón összes műveiből
Atlantiszi gyűrű
                                                     
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben elterjedt használati tárgy.
Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, D’Agrain márki 1860-ban találta Egyiptomban a Királyok Völgyében végzett ásatásai során Jua (vagy Jus) főpap sírjában. A vizsgálatok során kiderült, hogy homokkőből készült. A rajta lévő mintázat egyből felkeltette a megtaláló érdeklődését, mivel sehogyan sem illett az egyiptomi kultúrára jellemző hagyományos motívumokhoz. Az ábra meghatározott geometriai formákból – egyértelműen ezoterikus módon – elrendezett mintát mutatott. A gyűrűt később André de Bélizal francia radiesztéta örökölte, miután feleségül vette D’Agrain márki unokahúgát. Maga a megtaláló azt állította, hogy a gyűrű az ősi Atlantiszról származik, és kora több ezer évre tehető.
Egyes források szerint Roger de Lafforest ezoterikus kutató és író volt az, aki később, már a XX. században rámutatott a gyűrű atlantiszi eredetére. Ugyanakkor az analízis kimutatta, hogy a gyűrű asszuáni homokkőből készült. Így született az a feltételezés, miszerint a gyűrű mintája az egyiptomi kultúra előtti civilizáció terméke, amely vagy ott jött létre, vagy később került oda, de amelynek mindkét esetben az ősi egyiptomiak voltak az örökösei. (Az egyiptomi civilizáció akár az atlantiszival párhuzamosan is létezhetett, kereskedelmi, kulturális és szellemi kapcsolatokat fenntartva.)
Az atlantiszi gyűrű mintázata
                                                 
André de Bélizal, a modernkori radiesztézia egykori úttörője elsőként végzett komplex radiesztéziai vizsgálatokat a gyűrűn, és már az első pillanatban megértette, hogy rendkívüli erővel és hatáskörrel bíró tárggyal van dolga. Rájött, hogy az egyszerű geometriai formáknak egyenként saját, meghatározott jelentésük és rendeltetésük van, csakúgy, mint a teljes mintázatnak. A gyűrű köralakjának, azaz a forma megválasztásának is lényeges a jelentése. Rajzolata három hosszú téglalapból, hat négyzetből és a formát két oldalról lezáró két háromszögből áll. (Jelenleg némelyik külföldi készítő a hat négyzetet hat kisebb téglalappal, vagy hat mini térbeli piramissal helyettesíti. Emiatt eltérő hatást eddig nem észlelt senki).
André de Bélizal radiesztéziai kutatásai során a gyűrű következő tulajdonságait írta le:
A gyűrű mintázata elektromágneses (a tűz elemmel azonos) hullámokat sugároz, melyek képesek létrehozni egy, még kideríthetetlen elv szerint aktívan működő védőpajzsot, (tűzkör) megelőzve minden káros energetikai befolyást, mint pl. a geofizikai okok vagy a légkör rezgésének zavaró hatásai. Ide tartozik továbbá bármilyen rossz kívánság, átok, rontás vagy egyéb mágikus agresszió energetikai töltésének közömbösítése (vagy akár transzformálása) is. A védelmet működtető erő emellett tiszteletben tartja szabad akaratunkat, így ha valaki például öngyilkossági tervet fontolgat, a gyűrű nem fogja megakadályozni ennek végrehajtásában. (Tehát csak a kívülről jövő negatív erők ellen véd, a saját belső negativitásunktól nem)
A második tulajdonsága a gyógyítás. Természetesen nem a konkrét organikus sebek gyógyításáról van szó, hanem bizonyos funkciók és az energetikai egyensúly helyreállításáról, illetve fájdalomcsillapításról. (Harmónia helyreállítása)
A harmadik tulajdonsága az intuíció és az érzékszerveken túli érzékelés megerősítése. A gyűrű segít az olyan dimenziókkal való kapcsolatteremtésben, amelyekről eddig csak a metafizikai jelenségek kapcsán hallhattunk információkat. A gyűrű viselője érzékennyé válik bizonyos hatásokra és üzenetekre, melyeket másképpen nem tudott volna érzékelni. (Képességek erősítése)
A gyűrű mintája a hordozó anyagtól függetlenül is működik, így akár ábra formájában is. (Szimbólum)
Itt fontos megjelölni, hogy környezetünkben minden tárgy és alak a saját magára jellemző energiával sugároz, ami pozitív, közömbös, vagy negatív hatással lehet ránk.
E jelenséget a világ számos ősi kultúrkörében felfedezték, és gyakorlati célokra használták.
Legismertebbek az egyiptomi piramisok, de más geometriai formák, amulettek, jelek, szimbólumok is elterjedtek.
2021 Amazing Crystal
MINDEN JOG FENNTARTVA!
Amazing Crystal / amazingcrystal.co.uk / tartalmát (szövegét, ábráit, képeit, stb.) másolni, sokszorosítani csak az Amazing Crystal tulajdonosának írásos engedélyével szabad! Az amazingcrystal.co.uk tartalmát más webhelyen engedély nélkül felhasználni szigorúan tilos!