Az ásványok, drágakövek kezelése egy igen érdekes és különböző véleményeket előhozó téma.
Végül is bárhogy is nézzük, az emberek mindent megváltoztatnak, miután felfedezik őket, bárhol is legyen…lehet az drágakő vagy bármi más, annak érdekében, hogy előkészítsék őket az ékszerekben való felhasználásra.
A természetes drágakő kristályok durva kristálytani formájukból átalakulnak azokba a drágakő alakokba amelyeket értékelünk és viselünk az ékszerekben.
A hőkezelés teljesen más és én személy szerint egyáltalán nem támogatom, számomra sokkal értékesebb egy drágakő, egy ásvány azzal a rezgéssel amely a Földanyában ivódott belé, mert véleményem szerint érezhetően más a rezgés a kezelt és a kezeletlen ásvány között.
A kőzetek és az ásványi anyagok színének javítására vagy megváltoztatására szolgáló hőkezelések elsődleges oka a szépség maximalizálása, amely ezt követően kívánatosabbá teszi a követ, ezért értéke növekedni fog és jobban eladható.
Mert ugye általánosságban azt gondolja az ember, hogy egy mondjuk rubin kő milyen csodás gyűrűben, de nem gondol bele, hogy az a kis kövecske milyen kezeléseken ment keresztül azért, hogy belevaló legyen abba a gyűrűbe…
Hogy mi az a hőkezelés?
A hőkezelés a leggyakoribb kezelés, nagyon sok kristályt hőkezelnek, hogy szebb legyen a külseje, a színe, hogy eladhatóbb legyen.
Ha nem kezelnék a drágaköveket akkor az első osztályú kövekből igen kevés lenne és az árak drámaian magasabbak lennének.Végül is ez az oka annak, hogy a kezeletlen drágakövek gyakran 30-50% -kal magasabb árakkal megtalálhatóak.
A zafírokat, rubint, akvamarint, tanzanitot, ametisztet, citrint, kék topázt, kék cirkont, turmalint kezelik legtöbbször hővel.
A szín megváltoztatásához szükséges a hőmérsékletet és az időt külön beállítani, mert nem mindegy, hogy mondjuk ha valaki ametisztből szeretne citrint „készíteni” / a citrin jóval drágább mint az ametiszt, ezért is csinálják / hogy mekkora hőnek és mennyi időre teszi ki az ásványt.
A rubin és a zafír jelentősen magasabb hőmérsékletet igényel a szín megváltoztatásához.
A hőt arra használják, hogy világosabbá vagy sötétebbé tegyenek egy drágakövet, emellett a színét hogy megváltoztassa / mint pl. ametisztből citrin /.
A zafír színét az ametiszt-citrinnel ellentétben melegítéssel sötétítik.
A hőkezelés egyébként rizikós folyamat, mert ha a drágakő nem bírja és elreped, mondjuk egy nagy értékű zafír vagy rubin, akkor máris nagyobb összeget veszítettek.
A hőkezeléskor a hevítés megváltoztathatja néhány drágakő kinézetét is, konkrétan a repedéseit a nagyon magas hevítés következtében. Smaragd, gránát, peridot, turmalin, opálok, alexandrit, ametrin, héliodor, kunzit, zultanit és a legtöbb spinell általában nem hőkezelt.
A hőkezelés igen kockázatos folyamat, mivel sok drágakőnek vannak zárványai, amelyek elkezdenek tágulni és stressz töréseket okoznak, ami aztán a hőkezelt drágakövek beazonosításához segít, különösen a zafír és a rubin, melyekben apró hálók jelennek meg a drágakövön belüli zárványok körül.
A rubint nagyra értékelik, mert több mint 50% -kal nagyobb hasznot képes nyújtani, mint egy hasonlóan kezelt drágakő. A hőkezeletlen zafírok kb. 30% -os hasznot mutatnak hasonló hőkezelt drágakövekkel szemben. A természetes rubin és a zafír viszont tartósabb, mivel általában jobban ellenáll mindennek.
Több különböző erejű hőkezelést használnak arra, hogy vagy fokozza, és / vagy változtassa a színét a köveknek és az eredmények lehetnek viszonylag finomak, vagy elég drámaiak is.
A természetes módon ritkán előforduló kék topáz például a majdnem teljesen színtelen / nagyon enyhén kék / topáz hevítésével keletkezik és az alkalmazott kezelés típusától függően londoni, svájci vagy Sky Blue fajtákat állít elő.
Az ametiszt kvarcot gyakran melegítik úgy, hogy sárga legyen, azaz citrin drágakövet csinálnak belőle, mert a citrin drágább és kelendőbb…
A sávos ametisztet pedig gyakran festik a prasiolit / zöld ametiszt / utánzására, mert mindkét drágakő viszonylag ritka a természetes formájában.
Az akvamarin zöldebb fajtáit hevítik, hogy a szín világosabb kék árnyalatúra váltson, kevésbé legyen zöldeskék / szerény véleményem szerint a zöldeskék akvamarin gyönyörű /.
A sokszínű turmalin, amely legtöbbször sötét, világosabbá válik, miután hőkezelésnek vetették alá.
A világ legcsodásabb rubinjai és zafírjai hőkezeléseken mennek keresztül a szín, az átlátszóság vagy mindkettő javítása érdekében, és azokat, amelyeket nem hőkezeltek, rendkívül furának tartják, mert ugye nem azt szokták meg az emberek. Pedig milyen gyönyörűek úgy, ahogy az Anyaföld megteremtette őket!
A csodás tanzanitot, ami nagyon sokszor inkább kék vagy kékeszöld mint lila, szinte mindig hőkezelik, hogy megváltoztassák és növeljék a színe mélységét, valamint eltávolítsák a nemkívánatos árnyalatokat.
A drágakövek megjelenésének a javítása mellett a hőkezeléses folyamat javíthatja, vagy egyes esetekben csökkentheti a drágakő tartósságát is. Ezek a kezelések nem mindig nyilvánvalóak a gyakorlatlan szem számára és néha még a szakértők is nehezen tudják megkülönböztetni őket.
Ennek a kezelésnek nem közlése elhiteti az emberrel, hogy egy adott drágakő természetesen jobb minőségű volt, ezért értékesebb, mint amilyen valójában.
További kihívás, hogy normál ékszerhasználat mellett a kezelések mit váltanak ki az ékszerekből, meddig tartanak, azaz mennyire tartósak lesznek.
Egyébként az Egyesült Államokban a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság kialakított egy sor fogyasztói irányelvet, amely felvázolja a kezelésre vonatkozó információk és a speciális ellátási követelmények szükségességét, és a világ országai vagy betartják hasonló iránymutatásokat, vagy saját szabályozással kell rendelkezzenek.
A Gemmológiai indikációval rendelkező kezeléseket három osztályba sorolják és betűs szimbólummal jelölik:
1. N – nem kezelt
2. E – hagyományos kezelések:
H hőkezelt
O olajozott
3. Nem hagyományos kezelések:
B színtelenített
C felület bevont
D festett
F színtelen vegyülettel töltött
G gamma v. elektron besugárzott
I feltöltött (pl. színes üveggel)
L lézerezett
R neutron besugárzott
D diffúzióval kezelt
W impregnált
Az alábbi útmutató röviden leír néhány kezelési folyamatot:
FEHÉRÍTÉS:
– Vegyi anyag, amelyet a porózus drágakő alkotórészének vagy teljes színének megváltoztatására / csökkentésére használnak. Egyes drágaköveket fehérítenek, majd festenek, ez a „kombinált kezelés” egyik formája.
1. A leggyakrabban előforduló fehérített drágakövek:
Jáde – A jadét gyakran savval fehérítik, hogy eltávolítsák az anyagból a nem kívánt barna komponenst. A jáde-ben történő fehérítés jellemzően egy kétlépcsős folyamat része: mivel a savas fehérítés miatt az anyag kissé porózus lesz vagy hajlamos a törések mentén történő törésre, ezt követően polimer impregnálással kezelik, hogy ezeket a nyitott tereket kitöltsék, így jobb összképet kapnak.
Gyöngy – Minden gyöngyfajtát rutinszerűen hidrogén-peroxiddal fehérítenek, hogy megkönnyítsék és javítsák színük egyenletességét.
Egyéb anyagok – Néhány korall-, kalcedon- és kvarcfajta fehéríthető a színe erősítésének érdekében.
2. Detektálhatóság – A fehérítést, mint egylépéses folyamatot, a legtöbb esetben gyakorlatilag lehetetlen felismerni. A második lépést, a polimer vegyületekkel történő impregnálást / szigetelő anyaggal átitatást /, egy minősített gemológiai laboratórium könnyebben érzékeli nagyítással és fejlettebb analitikai módszerekkel.
3. Létezik a kereskedelemben – Gyöngy és a jáde.
4. Tartóssági tényezők – A savas fehérítés a legtöbb anyag szerkezetének meghibásodását okozza, így önálló kezelésként az anyagokat sérülékennyé teszi a törés. A legtöbb fehérítést az impregnálás követi a tartósság javítása és az érzékelt szín erősítése érdekében.
5. Különleges gondozási követelmények – A fehérített drágakövek általában törékenyebbek, és sokkal porózusabbak is, ezáltal jobban felszívják az izzadságot és egyéb folyadékokat. Ezért kell a gyöngyöket puha, száraz környezetben tartani / a felületi sérülések elkerülése érdekében /.
FELÜLETKEZELÉS:
– Egy drágakő megjelenésének megváltoztatása színezőanyaggal, például festékkel a drágakövek hátsó felületein („háttér” néven ismert kezelés), vagy bevonatként a drágakő felületének egészére vagy egy részére felvitt festékkel, a szín megváltoztatásával.
1.A leggyakrabban bevont drágakövek a következők:
Gyémántok – A gyémántokon olykor vékonyfilm bevonatokat alkalmaznak színük megváltoztatására. A nyers, mégis hatékony bevonatok magukban foglalhatják az állandó tintajelzők használatát is, aminek következtében a felhúzott megjelenését befolyásolja a használt tinta színe. A modernebb bevonási módszereknél fémoxid vékony réteget használnak.
Tanzanit – Bár ritkán használják, de néha a tanzanitokat is bevonják, hogy javítsák kék-ibolya színük intenzitását.
Topáz – Néhány színtelen topáz fémoxidokkal van bevonva, hogy különféle színű megjelenést mutasson.Korábban az ilyen kezeléseket gyakran egy vegyi anyagnak a drágakő felületére történő „diffúziójának” egyik formájaként írták le, de ez téves elnevezés volt, mivel a legtöbb esetben a hozzáadott szín a drágakő felületére korlátozódott.
Korall – Néhány fekete korallról (más néven Horn-korallról) beszámoltak, hogy kifehéredett, majd viszonylag vastag műgyanta rétegekkel lett bevonva azzal a céllal, hogy megvédje a korallt és fokozza színét. Az arany korall egy kétlépcsős folyamat eredménye: az egyik a sötét szín fehérítésére szolgál (a korall ágát részben fehérítőbe mártották, hogy az arany színt kapja).A korallt ezután gyantával vonják be, hogy megvédjék.
Gyöngy – Egyes gyöngyöket állítólag színtelen kemény bevonattal kezelnek annak érdekében, hogy javítsák a tartósságot.
Kvarc – Alkalmanként a kvarcot fémoxidokkal vonják be, hogy a természetes kvarcban ritkán észlelhető színek jöjjenek létre.
Ez a vékony réteg megváltoztathatja annak színét, amit bevon, például a kvarckristályoknak, vagy a már csiszolt kvarcoknak.
2. Tartóssági tényezők – Mivel hajlamosak lágyabbak lenni, vagy nem jól tapadnak az alatta lévő gyöngyszemhez, bármilyen vékonyfilm felületű bevonat hajlamos a karcolásra, különösen a fazettaszélek és kereszteződések mentén. Vigyázni kell arra, hogy semmilyen kemény vagy koptató tárgy ne kerüljön érintkezésbe bevont drágakövekkel.
3. Detektálhatóság – Ha gyanú merül fel, a kezelést szakképzett gemológus könnyen azonosíthatja, kivéve abban az esetben, ha a bevonó anyag színtelen, és a tartósság javítása érdekében adták hozzá.
4. Létezik a kereskedelemben – Erre elég sok lehetőség van.
5. Különleges gondozási követelmények – Ha nem viselik, a bevont drágaköveket puha csomagolásba kell csomagolni és száraz környezetben kell tartani.
FESTÉS:
– Színes színezékek bevezetése porózus vagy törött drágakövekbe színük megváltoztatása érdekében. Az ilyen töréseket néha szándékosan indukálják a drágakő melegítésével, hogy egy egyébként nem porózus anyag könnyebben be tudja fogadni a festéket.
1. A leggyakrabban előforduló festett drágakövek a következők:
Gyöngy – A színezék színének növelésével gyakran javítja az alacsonyabb minőségű természetes és tenyésztett gyöngyök megjelenését.
Egyéb drágakő anyagok – A folyamatot az ókortól kezdve olyan anyagokhoz használták, mint a korall, a türkiz, a lápisz lazuli, a howlit, a nefrit jáde, a kalcedon, a kvarc, a smaragd és a rubin.
2. Tartóssági tényezők – Ha porózus anyagokra festéket alkalmaznak, tartósságuk hosszú élettartamú lehet, de végső soron magától a festék stabilitásától függ. Nagyobb törésű drágakövekben a festék néha különféle körülmények között kiszivároghat. Sok színezék eltávolítható, ha a drágakő oldószerrel, például alkohollal vagy acetonnal érintkezik. Egyes színezékek instabilak az ultraibolya napfény hatásának kitéve, és idővel elhalványulhatnak.
3. Detektálhatóság – A képzettebb emberek a legtöbb esetben képesek detektálni a festett drágaköveket.
4. Létezik a kereskedelemben – Alkalmanként a legtöbb drágakő, és gyakran a színes gyöngyök esetében.
5. Különleges gondozási követelmények – Amikor ismeretes, hogy drágakő anyagokat festettek, ügyelni kell arra, hogy ne kerüljenek érintkezésbe olyan vegyi anyagokkal, mint aceton vagy alkohol, amelyek feloldhatják a festékeket, vagy hosszabb ideig tartó napfénynek vannak kitéve (pl. napos ablakpárkány), amely a festett színek elhalványulását okozhatja.
TÖRÉS VAGY ÜREGKITÖLTÉS:
– A felületig érő törések vagy üregek kitöltése üveggel, gyantával, viaszgal vagy olajjal, hogy elrejtse azok láthatóságát és javítsa a drágakövek anyagának látszólagos tisztaságát, megjelenését, stabilitását, vagy szélsőséges esetekben – enyhe tömeghez való hozzáadott drágakő. A töltőanyagok szilárd anyagoktól (egy pohár) és folyadékokig (olajok) változnak, és a legtöbb esetben színtelenek (a színes töltőanyagok színezékként osztályozhatók).
1. A leggyakrabban előforduló töréssel töltött drágakövek a következők:
Gyémánt – A felületet érő töréseket néha magas ólomtartalmú üvegekkel töltik meg. Ez csökkenti a törés láthatóságát, azzal a céllal, hogy javítsa a gyémánt megjelenését. A megtört törés még mindig jelen van – de ez csak kevésbé látható.
Rubin – Számos felületet érő törést töltenek be üveggel, hogy csökkentsék a törést és átláthatóbbá tegyék a drágakövet, mint amilyen valójában. Bizonyos esetekben a töltőüveg mennyisége jelentős lehet egy kezelt rubinban.
Smaragd – A smaragd felületet érő töréseit néha illóolajokkal, más olajokkal, viaszokkal és „műgyantákkal” töltik meg – epoxi prepolimerek, más prepolimerek (beleértve az UV-kötő ragasztókat) és polimereket, hogy csökkentsék a törések láthatóságát és javítsák a látszólagos fényét. Ezeknek az anyagoknak a kezelt smaragdokban változó stabilitása van, és a jelen lévő töltőanyag térfogata jelentéktelen és nagy mennyiség között változhat.
Egyéb anyagok – A gyanták és a poharak potenciálisan bármilyen tartós, felszínre törő drágakövön használhatóak, ideértve a kvarcot, az akvamarint, a topázt, a turmalint és más átlátszó drágaköveket. Ez a fajta kezelés azonban kevésbé elterjedt, mint a fent említett többi kezelési folyamat.
2. Tartóssági tényezők – Sok múlik a töltőanyag tartósságán. Az üveg általában keményebb és ezért tartósabb, mint a gyanták, olajok vagy viaszok. A légnyomás változásai, a hő közelsége vagy a vegyi anyagoknak való kitettség mind befolyásolhatja a töltött drágakövek megjelenését azáltal, hogy megváltoztatja vagy eltávolítja a töltőanyagot.
3. Detektálhatóság – A legtöbb esetben a kitöltött drágaköveket képzett gemológus képes felismerni nagyítással.
4. Létezik a kereskedelemben – Gyakran találkozhatunk gyémántokkal, rubinnal, zafírral és smaragddal.
5. Különleges gondozási követelmények – Kerülje a hőhatásokat, a légnyomás változását (például a légiutas kabinban) vagy a vegyszereket. A kitöltött smaragdokat az edények mosogatásához használt forró víz is károsíthatja.
HŐKEZELÉS:
– Egy drágakő magas hőmérsékletnek való kitettsége annak színének és / vagy tisztaságának megváltoztatása céljából.
1. A leggyakrabban előforduló hőkezelt drágakövek közé tartoznak:
Borostyán – Ha a borostyánt forró olajba mártják – például lenmagolajba -, akkor a színe elsötétülhet, és az anyag tisztább megjelenést nyer. A forró olaj miatt az anyag foltos, csillogó zárványok sorozatát is kialakíthatja.
Ametiszt – A hevítés eltávolíthatja a nem kívánt barnás zárványokat egyes ametisztekből, vagy világosíthatja a túl sötét kövek színét.
Akvamarin – Kezelés nélkül az akvamarin nagy része zöldes kék színű. Ellenőrzött környezetben történő melegítéssel a zöldes színű komponens eltávolítható az anyagból, így kékebb megjelenés érhető el.
Citrin – Az ametiszt egyes formái melegíthetők és citrinné alakíthatóak.
Rubin – A hevítés eltávolítja a lilás színt, így tisztább a vörös szín. A folyamat eltávolíthatja a „selymet” is ( tűszerű zárványok), amelyek azt eredményezhetik, hogy egy drágakő világosabb színűnek és átláthatatlannak tűnik. A hevítés a selyemzárványok átkristályosodását is előidézheti, hogy azok nagyobb hangsúlyt kapjanak, ami lehetővé teszi a drágakőnek erősebb csillagképét (tükröző csillaghatás).
Zafír – A hevítés fokozhatja, vagy akár kiválthatja a kék színt a zafírokban. A melegítéssel a „selyem” zárványok is eltávolíthatók, ami szintén hozzájárul az anyag átlátszóbbá tételéhez. A selyemzárványok átkristályosodását is előidézheti, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak, ami lehetővé teszi, hogy a drágakő erősebb csillagképű legyen (tükröző csillaghatás).
Tanzanit – Az ásványi zoizit, amely magában foglalja a tanzanit néven ismert drágakő fajtát, gyakran alacsony hőmérsékleten melegítik, hogy eltávolítsák a barnás színű komponenst, hogy erősebb lilás-kék színt kapjanak.
Topáz – A sárgás rózsaszínű topáz melegítése néha eltávolítja a sárgás színű komponenst, ezáltal fokozva a rózsaszín színét. A hőt a kék topáz színének szabályozására is használják – az anyagot, amely színtelennek indult, besugározzák, majd melegítést végeznek, amely kívánatos kék színt eredményez.
Turmalin – Néha a hőkezelés miatt a túl sötétzöld anyag világosabbá válhat, vagy befolyásolhatja más turmalinok színét.
Cirkon – Néhány vörösesbarna cirkont ellenőrzött környezetben melegítenek, hogy kereskedelmileg életképesebb színeket nyújtsanak, beleértve az intenzív kék színt is.
2. Tartóssági tényezők – A fent említett drágakövek hőkezelését normál kezelési körülmények között tartósnak tekintik.
3. Különleges gondozási követelmények – A drágakövek erős hő hatására kissé törékenyebbek lehetnek, mint általában, és ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek a hegyes, csiszolt sarkok és élek.
NAGYNYOMÁSÚ, MAGAS HŐMÉRSÉKLETŰ (HPHT) KEZELÉS:
– A gyémánt magas hőmérsékletre hevítése magas nyomáson, a szín eltávolításához vagy megváltoztatásához.
A gyémántok magas nyomáson és magas hőmérsékleten történő hevítése eltávolíthatja vagy csökkentheti barnás színét, így a drágakő színtelenné válik. Más típusú gyémántok átalakulhatnak barnáról sárga, narancssárga és sárgászöld színre, vagy kék színűre ezen eljárással.
1. Tartóssági tényezők – A HPHT kezeléseket stabilnak és állandónak tekintik az ékszerek kezelésének szokásos körülményei között.
2. Detektálhatóság – Nehéz azonosítani, még tapasztalt gemológusok által is. Ha gyanú merül fel, csak egy képesített gemológiai laboratórium tudja megerősíteni a kezelést .
3. Létezik a kereskedelemben – Alkalmanként színtelen gyémántokban, esetleg néhány színes gyémántban.
4. Különleges gondozási követelmények – A legtöbb ékszer esetében alkalmazott szokásos gondozási szempontokon kívül nincs külön utasítás a HPHT-val kezelt gyémántok kezelésére és kezelésére.
IMPREGNÁLÁS:
– A porózus drágakő felületére polimer, viasz vagy műanyagot szivárogtatnak, hogy nagyobb tartósságot kapjon és javítsák a megjelenését.
A viasz – vagy műanyaggal impregnált drágakövek leggyakrabban átlátszatlanok, ezek közé tartozik a türkiz, a lápisz lazuli, a jadeit, a nefrit, az amazonit, a rodokrozit és a szerpentin.
1. Tartóssági tényezők – A sok impregnálás gyakran a műanyag és a viasz olvadáspontja miatt káros lehet.A műanyag impregnálásokat / anyag kezeléseket / tartósnak tekintik az olyan drágakő anyagoknál, mint a türkiz, mindaddig, amíg hőnek vagy vegyszereknek nincs kitéve.
2. Detektálhatóság – A legtöbb esetben egy képzett gemológus könnyen azonosíthatja a kezelést.
3. Létezik a kereskedelemben – Gyakran látható a kereskedelemben.
4. Különleges gondozási követelmények – Vigyázni kell arra, hogy a viasz vagy műanyag impregnálással ellátott drágaköveket ne tegyük ki hőnek, mert ezek valószínűleg károsítani fogják az anyagot.
SUGÁRZÁS:
– Egy drágakő mesterséges sugárforrásnak való kitettsége annak színe megváltoztatása érdekében. Ezt néha hőkezelés követi a szín további módosítása érdekében. Ez a második lépés, amelyet „kombinációs kezelésnek” is neveznek.
1. A leggyakrabban előforduló besugárzott drágakövek a következők:
Gyémánt – A neutron és az elektron sugárzás a mesterséges besugárzás leggyakoribb formája, és lehetséges fekete, zöld, kékeszöld, mélysárga, narancssárga, rózsaszín és vörös gyémánt kiváltása (gyakran kombinálva) másodlagos melegítési lépéssel bizonyos színek elérése érdekében).
Korund – Néhány élénk narancssárga színt halványsárga, természetes színű zafírok indukálnak. A szín ezekben nem stabil, és fény hatására elhalványul.
Topáz – a színtelen topáznak ma kevés kereskedelmi értéke van a drágakövek piacán, de mesterséges sugárzással elérhető hogy drámai módon megváltoztassa a színét. Hőkezeléssel együtt alkalmazva a topázhoz számos erős kék szín érhető el.
Gyöngy – Néhány gyöngy besugárzása után sötétszürke színű lesz.
Kvarc – A kvarc fajtáit, hogy ametisztet készítsenek, sugárkezelik, plusz egyes kombinált kezeléseknek vetik alá, amelyek magukban foglalják a besugárzás utáni melegítést, aminek aztán a végeredménye zöld kvarc.
Egyéb drágakövek – A berill egyes fajtáit sugárkezelésnek vetik alá, hogy elmélyítsék a benne rejlő színt, vagy teljesen megváltoztassák a színüket.
2. Tartóssági tényezők – Egyes besugárzott drágakövek színe elhalványul erős fény hatására. A kék topáz, a gyémánt és a kvarc színei általában nagyon stabilak, ha nincsenek kitéve magas hőmérsékletnek (ez különösen igaz a besugárzott színes gyémántokra).
3. Detektálhatóság – Mivel az erős kék szín a topázban nem fordul elő természetesen, az ilyen kövek sugárzáson esnek át. A zöld, rózsaszín és vörös gyémánt erős színeit szintén így készítik.Annak megállapításához, hogy a színes gyémánt természetes vagy kezelt színű, tapasztalt drágakő-tesztelő laboratóriumnak kell kivizsgálnia.
4. Létezik a kereskedelemben – Elég gyakori a topáz, és gyakran a díszes színes gyémántok esetében is.
5. Különleges gondozási követelmények – A berill drágakövekben a besugárzott szín rövid ideig tart, és erős fény hatására elhalványul.
LÉZERES FÚRÁS:
– Ez magában foglalja egy keskeny, fókuszált lézersugár használatát, hogy a gyémánt felszínéről nyissanak egy csatornát, amit úgymond megégetnek, a sötét zárványok elérése érdekében. Ezt általában a csatornába kényszerített vegyi anyag alkalmazása követi, hogy oldódjon vagy megváltoztassa a zárvány megjelenését.
A gyémántok az egyetlen drágakövek, amelyeket ilyen módon kell kezelni, részben azért, mert csak ők képesek ellenállni a lézer hőjének.
1. Tartóssági tényezők – A lézerek potenciálisan befolyásolhatják a gyémánt szerkezetét,de a gyémánt tartóssága nem játszik szerepet.
2. Detektálhatóság – A legtöbb gemológus és szakképzett gemológiai laboratórium könnyen felismerheti a lézerfúráson átesett lyukak jelenléte miatt.
3. A kereskedelemben található – néha.
4. Különleges gondozási követelmények – A lézerrel fúrt gyémántok esetében nincsenek különleges gondozási követelmények.
RÁCSDIFFÚZIÓ:
– Bizonyos elemek behatolása egy drágakő atomrácsába hőkezelés során, annak színének megváltoztatása vagy hangsúlyozása céljából.
1. A leggyakrabban előforduló diffúz drágakövek a következők:
Korund (rubin és zafír) – míg az 1980-as évek során a titán és a króm (amelyek a korundban színezőanyagok) diffúziójára összpontosítottak, a kő színnel történő teljes átütése képessége kevés sikerrel járt. 2003-ban nagyon erős színű zafírok kezdtek megjelenni a piacon, és ismét diffúzió gyanúja merült fel. Megállapították, hogy diffúzió volt – de egy új elem is egyben: a berillium. A berillium, amelynek sokkal kisebb atomja van, mint a titánnak vagy a krómnak, szét tudott szóródni egy zafíron, még a nagy zafírokon is, sikeresen megváltoztatva a színüket. Hamarosan kiderült, hogy a rubinok színe is megváltoztatható lehet ezen kezelési eljárás segítségével.
Földpát – Úgy találták, hogy a földpátfajták, nevezetesen az andezin és a labradorit fogékonyak a rézzel való diffúzióra, teljesen megváltoztatva színüket.
Egyéb anyagok – Beszámoltak arról, hogy a diffúzió színváltozásokat okoz mind a turmalinban, mind a tsavorit gránátban, de az állításokat nem igazolták.
2. Tartóssági tényezők – A kezelést tartósnak tekintik.
3. Detektálhatóság – Rendkívül nehéz bizonyossággal kimutatni sok esetben – és ha igen, akkor csak minősített laboratóriumok képesek erre.
4. Látható a kereskedelemben – A diffúzióval kezelt korund elterjedt a kereskedelemben.
5. Különleges gondozási követelmények – A diffúzióval kezelt korundra vagy a földpátra nincsenek különös gondozási követelmények.
Forrás: internet, „GIA.edu” angol nyelvű oldal.